Háromszáz éve valósult meg az erdélyi román görög katolikus egyház Rómával való uniója. Erre emlékező nemzetközi tudományos szimpóziumot tartanak Kolozsváron. A szervezők: a balázsfalvi (erdélyi) Görög Katolikus Metropolia, a tudományegyetem Görög Katolikus Teológiai Kara és Történelem-Filozófia Kara. A nov. 22-i megnyitó ünnepségen az egyháztörténelmi eseményt méltatták beszédükben dr. Andrei Marga egyetemi professzor, oktatásügyi miniszter, a Babes-Bolyai Egyetem rektora; dr. Jean-Claude Périsset apostoli nuncius-érsek, II. János Pál pápa romániai képviselője, Lucian Muresan, a Görög Katolikus Egyház metropolita-érseke, a Romániai Püspökök Konferenciájának elnöke; Virgil Ercea püspök, a Görög Katolikus Teológiai Fakultás dékánja és dr. Toader Nicoara előadótanár, a Történelem Filozófia Fakultás dékánja. Képviseltették magukat az erdélyi történelmi egyházak is. Rangos kül- és belföldi tudósok tartanak előadást. Ilyen témák is szerepelnek: "Firenze előtt és Brest után. Latinellenes vita Moszkvában és Kijevben a XV-XVII. századokban", "A kommunista kormányzat és a katolikus egyház a francia diplomácia távlatában". Gyulafehérváron, 1697 március 21-én mondták ki először az uniót a római katolikus egyházzal, amit megismételtek ugyanott "nagy zsinaton", 1700 szeptember 5-én. Az uniót elfogadó román papság ugyanolyan jogokat kapott, amilyenekkel a római katolikusok rendelkeztek. A bécsi udvar és Kollonich bíboros közbenjárására a római Hitterjesztés Kongregációja engedélyezte nekik a bizánci rítus használatát. /Fodor György: Görög katolikus jubileumi szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./
2009. december 20.
Eredményesnek értékelte a novemberi jászvásári magyar és romániai katolikus püspökkari találkozót Ioan Robu érsek, a Romániai Püspökkari Konferencia elnöke. A püspöki tanácskozáson kiemelt téma volt a nemzetiségi pasztoráció, és ennek keretében a moldvai magyarok anyanyelvi lelki gondozása. Petru Gherghel megyéspüspök azt mondta, ott, ahol valóban akarják és azt látják, hogy szükséges is, biztosan lesz a moldvai egyházmegyében magyar nyelvű szentmise. „Készülődünk rá. Nem mondom, hogy holnaptól, de készülődünk rá. Mi mindenre teljesen nyitottak vagyunk. De ha valaki hit nélkül kéri, az nem indokolt. Nem szeretnénk, ha csak ultranacionális vagy politikai okok állnának a háttérben. A csángókról sokszor és sokat beszéltek már. Nagyon szép, hogy ők szívvel-lélekkel ragaszkodnak az egyházhoz. Hagyományaikat tiszteljük, de az otthon beszélt nyelvüket nem használhatjuk a liturgiában. Gyakorolhatják hagyományaikat, őrizhetik énekeiket, imádságaikat, és sajnálom, hogy valakik velük kapcsolatban feszültségkeltést okoznak. Az egyház egységes, a híveink elégedettek, a körükben szolgáló papjaink megértik, de nyelvük az otthon beszélt nyelv. Viszont most, az iskolában már az igazi (irodalmi) nyelvet tanulják. Mi katolikusok vagyunk, lengyel, olasz vagy magyar nyelven is, és a román nyelv sem zárható ki az Úr magasztalásában. ” Jakubinyi György érsek szerint a moldvai magyar szentmisével kapcsolatos vélemény közismert. „A hivatalos álláspont szerint tájszólásban, nyelvjárásban nincsenek liturgikus könyvek, tehát csángó magyar szentmisét nem lehet végezni, viszont ahol igénylik és ismerik az irodalmi magyar nyelvet, ott lehetne magyar szentmise. Petru Gerghel püspök úr azt mondta, hogy ő nyitott a kérdésre, és ahol ezt igénylik, abban a néhány községben, ahol értenék is a magyar irodalmi nyelvet, ahol már van délutáni magyar oktatás, ott szó lehet majd arról, hogy később bevezetik. Az ügy érdekessége ugyanis az, hogy az irodalmi nyelvet a csángó magyarok valóban csak részben értik. A legnagyobb nehézség, ahogy én látom a helyzetet, de erről nem beszéltünk, hogy ha nincsen magyar iskola, akkor az ő egyházi és műveltségi iskolai nyelvük a román nyelv. Egyre kevesebben vannak, akik megmaradnak magyar csángónak. Ennek egyik oka, hogy régen a csángók közül kevesen jártak iskolába, nagycsaládosok voltak – népegyház. Most már egyre ritkább a tizenöt gyermekes család, de óriási az elvándorlás. Gherghel püspök statisztikája szerint 30 ezer moldvai katolikus van külföldön, akiket 22 pap lát el román nyelven. Azokból külföldön sem lesz magyar. Egy részük csángó magyarul beszél, kétnyelvűek, de kulturális műveltségi nyelvük a román, és otthon még csángó magyarul beszélnek. Sajnos a felmérések szerint nem tudom optimistán látni a helyzetet. És azt kell mondanom a gyulafehérvári, az erdélyi főegyházmegyéről, hogy a jelenleg kilenc állami vármegyére terjedő egyházmegyéből hármat tesz ki Székelyföld és hatot a szórvány. Élen azzal az ezeréves Gyulafehérvárral, ahol 72 ezer lakosból csak 770 a katolikus magyar hívő. Egész Dél-Erdélyben, a szórványban az elvándorlás óriási, és akik maradnak, azt a néhány gyermeket román iskolába adják azzal az indoklással, hogy ne szenvedjen úgy, mint mi. Ez pedig önkéntes, kétségbeesett asszimilációt jelent. Viszont nagyon örülünk annak, hogy Böjte Csaba testvér a Szent Ferenc Alapítvánnyal mindenütt igyekszik az árva gyermekekkel kiegészíteni az elvándorolt családok gyermekeinek helyét az iskolákban, úgyhogy sok helyen az ő árvaházainak köszönhetően marad meg az állami magyar iskola. Így vagyunk például Gyulafehérváron is. Be akarták zárni gyermekhiány miatt a nyolcosztályos magyar iskolát, s akkor a mi kis szemináriumunk, a teológiai líceum bekebelezte, persze állami jóváhagyással, ezt az iskolát az óvodával együtt. De ott is a létszámot csak úgy lehetett megmenteni, hogy Böjte Csaba páternek van egy nevelő-, többgyermekes családos központja Fehérváron is. ” /Csúcs Mária: A püspöki találkozó témái a vélemények tükrében. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 20./
